Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ONCSA házak Nyirádon

A nemzeti érték megnevezése:
ONCSA házak Nyirádon

A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:
 épített környezet

A nemzeti érték fellelhetőségének helye:
 8454 Nyirád, Szabadság utca

A javaslatot benyújtó neve:
Vrábel Miklósné sz. Horváth Terézia

A települési értéktárba kerülés időpontja:
2019.május 3.

 

article preview

1940-ben a Magyar Országgyűlés elfogadta a XXIII. törvényt, mellyel létrehozta az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot, az ONCSA-t.

A törvény célja a leginkább támogatásra szoruló néprétegek, különösen a sokgyermekes családok intézményes megsegítése volt. Ez a szervezet 1940-1944 között a nagycsaládos rászorulók támogatására, a születések számának emelésére és gyermekvédelmi célokból jött létre.

A cél nem az átmeneti segítségnyújtás volt, hanem az önálló életlehetőségek megteremtése. Kedvező kölcsönnel segítette a lakhatást, a gazdasági eszközök beszerzését, állatállományhoz jutást.

A törvény ezzel a szegény néprétegek gazdasági, erkölcsi, szellemi felemelkedését kívánta szolgálni. 1941-1943 között kb. 12.000 típuslakást építettek az országban. Az építkezéshez 30 éves kamatmentes kölcsönt biztosítottak. Ennek bonyolítására közjóléti szövetkezeteket hoztak létre. A rászoruló lakosság igényeinek felmérését a támogatási formák megítélését, a pénzügyi műveletek elvégzését a vármegyék hatáskörébe utalták.

zalai-magyar-elet-1941.szept.-26.-p.3..jpgZalavármegyében 1941-ben miniszterelnöki rendelet alapján alakult meg a Közjóléti Szövetkezet, amelynek célja az ONCSA által támogatott szociális programok intézményes kivitelezése volt. A programok megvalósulásának folyamatát az Országos Szociális Felügyelőség végezte.

A megyében ONCSA házak épültek: Keszthelyen, Monostorapátiban, Tapolcán, Sümegen, Zalaszentgróton, Zalaegerszegen és Nyirádon (Nyirád 1950-ig Zalavármegyéhez tartozott).

Nyirád egy utcát jelentő házépítési lehetőséget kapott az ONCSA programból. Annak okát, hogy Nyirádon miért épülhettek ONCSA házak, nem tudjuk. Helyi közigazgatási iratokra, sőt megyei levéltári iratokra sem tudunk hivatkozni, - nincsenek.

A forráshiányok miatt csak következtetni tudunk arra, hogy ennek megvalósulásához szükség volt az akkori helyi vezetőség akaratára. Az országos programban meglátták a község fejlesztésének lehetőségét és ezért munkálkodtak a megyénél is. Természetesen a helyi lakhatási állapotok és a nagycsaládosok helyzete is sürgette a községvezetést a segítésre és a változtatásra. Egy újságcikk elvetett mondatából ismerjük, hogy Nyirádot a főispán is támogatta.

A község két évszázadon át változatlan településszerkezettel bírt. 1941-ben a népességszám 1787 fő volt, a lakóházak száma 339.  Egy-egy portán, udvarban 2, 3 család lakott. Ritka volt az egy család egy porta jelenség. Emellett a családokban is több generáció élt együtt. Ebből adódóan szorító életlehetőségek voltak. Áldásként jött az országos program a segítségre és a kilábalásra azoknak, akik részesülhettek benne.

A község 1940-ben a püspöki major földterületéből nagy földrészt vásárolt (60 házhelynyit), mintegy előkészítve a házépítéseket. A földterületből 17 házhelyet utaltak ki. Ezzel egy új utca nyílt a községben, mely létrejötte után a Diófa utca nevet kapta. Ez most a Szabadság utca.

10 ház épült a keleti, 7 ház a nyugati oldalon. A házhelyek nagysága közel 500 négyszögöl terület volt. Ez lehetőséget jelentett a családoknak gazdálkodásra, a konyhakerti növények megtermelésére. A házak elé 4-4 diófát ültettek, innen az eredeti utcanév.

szoke-csalad.jpgA házak odaítélésében – az országos gyakorlat szerint – szerepe volt a helyi községvezetésnek, az egyháznak, a község „bölcseinek”. A kiválasztásnál számba vették a tisztességet, a szorgalmat, a munkához való hozzáállást. Ezek alapjául szolgáltak annak, hogy a hiteltörlesztést a családok teljesíteni tudják.

Házkiutalást kaptak: Adrián József, Bakos Vince, Bodó József, Horváth József, Kenyeres Lajos, Lovasi Ferenc, Puha Gyula, Rózsa Lajos, Szabó Imre, Szőke Gergely, Szőke Pál, Takács János, Tóth Kálmán, Tóth Zsigmond, Tulok István, Vers Gábor. 

A házak építéséről az építkezések folyamatáról a vármegye lapjaiban, újságjaiban találunk tudósítást, adatokat – a Zalamegyei Ujságból és a Zala Megyei Életből. Innen tudjuk, hogy „a vármegyei községek részére 1941. évre megállapított államsegélyt a vármegye teljes egészében megkapta, amit a községeknek ki is fizettek. Nyirádon eddig 45.000 pengő a befektetett tőke.”

oncsa-haz-szabadsag-utca-10.-4..jpg1942 októberében ezt lehetett megtudni a fenti lapból: „Folyamatban van az 1941. évi programból 17 ház építése Nyirádon. A késedelem oka a vállalkozó hadba vonulása. Így is 14 háztető alá került és csak 3 ház építése maradt abba. Remény van azonban arra, hogy ezeket is befejezzék rövidesen”.

A házakat zalaegerszegi vállalat építette. Személyes közlés után írva az építésvezető Pilter József volt.

A házak típusházak voltak. Kialakításukban a megyékben figyelembe vették a vidék, a megye építészetének stílusjegyeit, emiatt az országban más-más ONCSA ház megjelenéssel találkozunk.

A házak alapterülete 7x10 méter. Ebben már az oszlopos tornác is benne foglaltatott.

A sima falsíkú homlokzaton egy zsalugáteres ablak és a tornác félköríves kiképzése látható. A háznak négy helyisége volt: egy 5x5 négyzetméteres lakószoba, konyha (függönnyel elválasztható), mosófülke, kamra. A padlást a tornácról lehetett megközelíteni. A szoba padlós volt, a konyha és a többi helyiség téglával burkolt. A gádor szintén téglaburkolatú. A lakás mennyezete fagerendás. A tetőt cseréppel látták el.

Az egyszerű típusházak minőségi változást jelentettek a családok életében. A község házai harmadrészt még zsuptetősek ekkor, a lakószobák, konyhák nagy része, agyagdöngölésű ún. „sikálós padlójú”.

A háború borzalmában a házakba való beköltözés örömet jelentett felnőttnek és gyereknek egyaránt. A nagycsalád miatt szűkös volt a ház, de az egyszerű berendezések – ágy, szekrény, asztal – miatt ez akkor nem számított mérvadónak.

A tenni akarás, a hiányzó dolgok megépítése – kút, kemence, ólak, istálló, azok kialakítása mozgatta, sarkallta a családokat a hozzájuk tartozókat, rokonságot. Összefogással építettek a háború árnyékában. Építettek és szépítettek a maguk módján, ki-ki a maga erejével, tehetségével.

Ennek eredményéről tudósított a Zalai Magyar Élet, 1942.06.08., 176. száma. „Hírek a szépen fejlődő Nyirádról. Dr. Nagy Béla sümegi főszolgabíró a napokban a szépen fejlődő Nyirád községben tett látogatása során megtekintette az egyenként 500 négyszögöles, konyhakerttel és elöl virágoskerttel ellátott ONCSA házakat, melyek közül 1 már teljesen felépült, 7 pedig építés alatt áll. Az új községrész szépészeti szempontból nagyban emeli a községet, tekintetbe véve, hogy az új telek közelében vett a község tervezett körorvosi lakás céljaira 500 négyszögöles telket, amelyben a körorvosi székhely létesítése után nyomban sor kerül a lakás megépítésére.”

A családok 1942-43-ban vették birtokukba a házaikat.

A házak alapterületében két családnál volt eltérés. Vers Gáborék két szobát kaptak. Szőke Gergely házához pedig egy műhely helyiséget építettek, tekintettel arra, hogy ő asztalosmester volt.

Az országos tervben villany, víz és csatorna bevezetése is szerepelt a házak tervezésénél. A világháború zajlásában erre talán csak a városokban volt lehetőség.

Nyirádra 1940-ben vezették be a villanyt. Először Földi Gyuláéknál gyulladtak ki a fények, a tapolcai utcában. A Diófa utca 1944-ben kapott villanyvezetéket. Ezután ki-ki a lehetősége szerint vezettette be a villanyt a házába. Vízhez először a major gémeskútjából jutottak, majd családi, baráti vagy szakemberi közreműködéssel a házak udvarán kutat ástak, és ebből látták el a háztartásokat.

Saját erőből építették meg a kemencéket is. Az 50-es évekig pékség még nem volt a faluban, a kenyeret a házaknál készítették, sütötték.

A hiteleket fegyelmezett családi összefogással igyekeztek törleszteni. Nehéz, szűkös körülmények között nevelték a népes családokat. Volt olyan családfő, akit háborúba, katonai szolgálatra is elvittek.

Az ONCSA- házakban a lakosság közel 7%-a élt. A 17 családban 98 gyermek nevelkedett. A legidősebb gyermek 1920-as évek elején, a legfiatalabb 1950-es évek közepén született.

A családok tisztességben nevelték gyermekeiket, átadva nekik a munka szeretetét. Tehetséges, törekvő munkásemberek kerültek ki a családokból. A gyermekek egy része tovább népesítette a községet, egy részük pedig Tapolcára, Ajkára vagy más településre költözött.

Az ONCSA házakat a 60-as évek második felétől átépítették vagy újjáépítették. 10 házban ma is az eredeti tulajdonosok gyermekei vagy unokái élnek.

oncsa-haz-szabadsag-utca-10.-6..jpgKözel eredeti formájában egy ház maradt meg, a néhai Szabó Imréé ill. fiáé, Szabó Józsefé. Tulok Istvánék házát másodkézből egy fiatal család vásárolta meg, akik hagyománytiszteletből úgy újították fel az épületet, hogy megőrizték annak stílusjegyeit. A homlokzat a régi házat idézi.

 

JAVASLAT szövege letölthető

FALUNAP-ÉRTÉKNAP 2019. KIÁLLÍTÁS anyaga letölthető

 

A mappában található képek előnézete ONCSA házak Nyirádon

 


Utolsó kép



Facebook


Archívum

Naptár
<< Július / 2022 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 30187
30 nap: 350
24 óra: 17